2006 óta dolgozok klinikai orvosként, de még mindig tudok egy kicsit kívülről, afféle amatőr csodálattal nézni a szakmámra. Amíg ez megy, gyorsan megpróbálom elmondani, milyen is az egészségügy belülről.

Ha nem lettél orvos, de játszottál a gondolattal, vagy csak érdekelt az orvoslás, itt enyhítheted a tudásszomjadat. Itt lehet szó bármiről. Olyan dolgokról is, amelyekről csak akkor érdemes beszélgetni, ha őszintén válaszolnak. Én megpróbálom. Hátha egyszer itt, a virtuális valóságban is kapok kérdéseket, nemcsak az igaziban, amikor dolgozom. Addig is… elképzelem, mit kérdeznék, ha nem lennék orvos. Mert engem akkor is érdekelne egy és más.

 

Apropó tudásszomj. Én úgy vagyok vele, hogy ha eltelik egy nap, amikor nem tudok meg néhány gigabájtnyi újdonságot a világról, van egy kis ürességérzésem. Talán azért, mert az idő telésének érzetét az befolyásolja, hogy mennyi újdonság ér minket. Ha csak a rutin, a megszokott mókuskerék megy, az életünk gyorsan lepereg. Ha felfedezünk valami újat, a világ kicsit lelassul, megáll. Mint gyerekkorunkban, amikor még könnyű volt újdonságot találni. Szerintem azonban bármilyen korban akadhatunk olyan dolgokba, hogy úgy érezzük: igen, ma is sokat tágult a világ. De nehéz megtalálni az új, eredeti információkat. Remélem, ezen a blogon fogsz találni ilyet.

Lehet, hogy egy-két téma mélyebb víz, de megéri. Ülj le, tegyél szabaddá legalább tíz percet. Meg még egy kicsit, hogy utána legyen időd gondolkodni. Inkább legyen fél óra.

 

Üdvözöllek a blogon:

Kope

(Kontroll Panasz Esetén)

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé.

65 + = 73