Én inkább azt a kérdést teszem fel, hogy van-e szüksége az orvosnak egy felső-középosztálybeli egzisztenciához kiegészítő jövedelemre (az állami szolgálatai mellett)? A saját válaszom helyett inkább elmondom, hogy mit látok a környezetemben.

Első rész: itt, második rész: itt, harmadik rész: itt, negyedik rész: itt.

1. Z. 30 éves rezidens, a többlet jövedelemért egy környéki kórházban orvosi, valamint egy vidéki városban vállal háziorvosi ügyeletet hétvégén, illetve szabadnapjain.
2. C. 35 éves szakorvost kifejezetten támogatták/ják a szülei. E mellett plusz ügyeleti munkát vállal saját kórházunk sürgősségi osztályán.
3. N. 35 éves szakorvos két helyen próbálkozik magánpraxis beindításával.
4. H. 55 éves specialista szakorvos magánrendelést tart fenn, valamint magánintézetben végez beavatkozásokat a munkája mellett.
5. B. nagy forgalmú kórházi pacientúra mellett egy magánrendelést tart fenn.

A környezetemben az orvosok 80–90%-án azt látom, hogy a fenntartani kívánt életszínvonalukhoz szükségük van kiegészítő jövedelemre. A legtöbben ezt nem a hálapénz „hajkurászásával” teszik. Azonban, ha kapnak, talán eggyel kevesebb plusz ügyeletet kell vállalniuk, ha még többet kapnak, talán elengedhetik a másodállásukat (bár tudom, az ember nem így működik). Ennek a hajtásnak azonban az egészségük, kipihentségük és a családjuk issza meg a levét.

Egy HGV-s cikk, bár a helyzet sok helyen rosszabb : Korán halnak a magyar orvosok

Akit érdekel, megnézheti a Magyar Közlönyben az orvosok hivatalos fizetési listáját. Ez ma egy családfenntartónak kevés a középosztálybeli léthez.

Mondhatjuk, hogy ez sok vagy kevés, de viszonyításként beteszek egy linket a kedvenc pénzügyi blogomból a hazai középosztálybeli fizetési viszonyokról: kiszamolo.hu – oszd meg a költségvetésed

Ne felejtsük el, hogy érettségi után 6 év egyetem plusz 5–6 év szakvizsga plusz 3–5 év rutin szükséges ahhoz, hogy az orvos önálló, felelős döntési helyzetbe kerüljön. Ilyen tapasztalattal, pozícióban és felelősséggel a versenyszférában két-háromszoros bérek „repkednek”.

Kicsit ámítás, ha csak a végzettségre hivatkozva akarjuk méltatni az egyes szakmákat. Ezt kissé nyersen meg is szokták fogalmazni azok, akiknek a bögyében vannak az orvosok; „attól, hogy doktor, még nem alélok el”, vagy „attól, hogy ott van a két betű a neve előtt, még nem esek hasra”… – Na, én részben pont ezért nem hivatkozok soha arra, hogy: „…mert én orvos vagyok”.

Tehát nem csak azt kell nézni, hogy valaki mit dolgozik, hanem azt is, hogy ezt milyen felelősséggel, szakértelemmel és lelkiismeretességgel végzi.

Szerintem a jó munkát végző orvosok megérdemlik, hogy jól, sőt kiemelkedően jól keressenek. Hoztak és hoznak annyi áldozatot, hogy ez a legkevesebb. És megérdemlik, hogy ezt ne a regenerálódásuk terhére tudják csak összerobotolni. Végül megérdemelnék, hogy ebben ne a beteg „hálálkodására” legyenek utalva. Nem beszélve arról, hogy a betegek is megérdemelnék, hogy befizetett társadalombiztosítási járulékaikból fussa a magas színvonalú ellátásukra, gyógyításukra, és legalább anyagilag ne legyenek kiszolgáltatva az orvosoknak.

Azt, hogy ki érdemel egy magasabb egzisztenciát, egyelőre a betegek szavazzák meg, egy félbehajtott borítékkal, kissé igazságtalanul. Azt, hogy valójában ki milyen munkát végez, senki nem értékeli. Anyagilag.

Következnek a keserédesek 🙂