Hogyan válasszuk ki a számunkra legjobb orvost? Hmm… ha nekem kellene választanom, bajban lennék. Ugyanis még a közvetlen kollégáim közül sem tudnám határozottan kiemelni a legjobbat. Előfordult ugyan már nálunk is, hogy „akasztották a hóhért”, de érdekes módon az érintett kollégák meglepően széles skálán választottak maguknak orvost; ki ezt, ki azt. Tehát nem csak én vagyok így ezzel. Nincs egy mindenkinek legjobb orvos.

Ezek fényében elképzelem, hogy egy kívülállónak milyen esélye van megtalálni a legjobb orvost. Hát, nehéz! Mégis legtöbbünkben ég a vágy, hogy ha már a gyógyításunk során sok dologra nem lesz ráhatásunk, legalább ebben a kérdésben a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat. Ezért most nézzük meg, hogy mégis mit tehetünk, mert azért nem teljesen reménytelen a helyzet.

Ha választanom kellene, két dologban kötelezném el magamat. Egyrészt döntenék egy intézmény mellett. Tehát kórházat választanék. A legtöbb gyógyító folyamat nem „one man show”, és nem árt, ha a velem foglalkozó álom-csapatban nem csak egy sztárjátékos játszik. És az sem mindegy, milyen pályán. Egy nívós szakmai környezetben nem nagyon tűrik meg azokat a kollégákat, akik kínosan gyengék, de ha mégis előfordul ilyen, ügyesen menedzselik át köztük a saját betegeiket.

A másik fontos szempont az lenne, hogy olyan orvost válasszak, akinek az én adott betegségem, és csak ez a profil a szakterülete. Nem csak hogy ért ehhez a problémámhoz IS, hanem csak ezzel a területtel foglalkozik, mélyen, behatóan és magas szakmai szinten. (Nyilván az általánosabb, rutin betegségek kivételek). Például, ha aranyerem lenne, egy proktológushoz mennék, akinek ez a fő profilja. Ellenben annak az orvosnak, akinek a repertoárjában szerepel a visszér-, epe-, gyomor-, vastagbél-, struma- és mellesleg aranyér-ellátás, biztos, hogy töredéke az aranyeres tapasztalata, mint a specialistáé. Az ezermestereket az orvoslás terén én inkább kerülném.

Így már könnyebb. Először felírni a listára egy-két szakmailag és a közvélemény szerint is jó hírnevű intézményt. Utána választani az itt elérhető specialisták közül. Így kicsit szűkül a kör.

De hogyan is működik ez a gyakorlatban? Választhatok akárhol, akárkit? A rövid válaszom az, hogy az észszerű kivételektől eltekintve lényegében igen. A magánellátásban ez magától értetődő, hiszen miért küldene el az orvos, ha a megfelelő problémával vesszük igénybe az erre létrejött szolgáltatását. Az állami ellátásban két lehetséges akadályt kell figyelembe venni. Egyrészt azt, hogy van-e a választott intézménynek kapacitása a területen kívüli betegek ellátására. Valamint érdekes módon nem csak a beteg választhat orvost, hanem az orvos is eldöntheti, hogy van-e fogadókészsége az ellátási kötelezettségén felüli betegekhez. Nem biztos, hogy egy tévében látható sztár orvosnak lesz kapacitása fogadni minden rajongót az állami ellátásában. Nem szeretnék a szabad orvosválasztás pontos jogi hátterével és az egyes területek sajátosságaival pepecselni, ezért azt mondom, hogy a gyakorlatban, ha komoly és megalapozott szándékkal felkeresünk egy specialistát, valószínűleg fog minket fogadni, és vállalja az ellátásunkat. Vagy ha nem, akkor arra is választ kapunk, hogy miért.

Ha felkeressük a nyelőcsősebészt egy egyetemi centrumban nyelőcsőrákkal, és indokolt, vállalni fogja a műtétünket. Ez a profilja, az országban nem sok helyen végeznek ilyen típusú beavatkozásokat, de sehol sincs akkora esetszám, hogy ne férjünk bele.

Ha felkeresünk egy tetszőleges onkológust, lehet, hogy inkább a területileg illetékes onkológiát fogja ajánlani, mert egy személyben nem tud annyival többet és más protokollt nyújtani, ami miatt megérné a sorozatos kezelésekért ingáznunk.

Nézzük konkrétan, hogy mi alapján tudjuk véglegesen szűkíteni a döntésünket. Az orvosok általában ismerik a társszakmában dolgozó kollégákat és a specialistákat is. Első körben tehát érdemes az aktuális kezelőorvosunkat megkérdezni, és a „bejáratott” ajánlásokból kiindulni. Ha kellő a függetlenség a társszakmák között, és belelátnak a másik eredményeibe, meglepően őszinte tud lenni egy ilyen javaslat, és néha elég érdekes távolságokba is el tudják küldeni a beteget, ahol szerintük a legjobbat kapja. Ha vannak betegtársaink, tőlük is gyűjthetünk ötleteket, akár netes sorstársakat is kereshetünk különböző csoportokban. Itt már át is kanyarodunk a következő állomáshoz, a netes kutatáshoz. Az orvosokkal kapcsolatban általában nem árasztanak el túl sok érdemi információval, de az orvosok nagy részéről található a munkahelyi honlapjukon „valami”, általában a klinikai munkásságuk. De a legfontosabb akkor is kérdezni, kérdezni, kérdezni…

Ha sikerült összegyűjteni ezeket az információkat, nézzük, mit is tudunk velük kezdeni. Ha mást nem is, de azt segítenek tisztázni, hogy melyik az a szakterület, ahol aktívan jelen van az orvos.

És azt mondtam már, hogy a választandó orvosnak, amennyire csak tudunk, kérdezzünk utána? Legyen ez más orvos, egészségügyi személyzet, betegek stb. A véleményekkel azonban bánjunk kritikusan. Ha csak azt halljuk, hogy „hát őt szokták”, az kevésbé érdemi információ, mint ha konkrét élményekről számolnak be. Pl.: „Múltkor átküldtem egy betegemet, akiről már mindenki lemondott, de ő azt mondta, hogy még megpróbálja, bármilyen kicsi az esély.” Vagy: „Hozzám hétvégén jött be, amikor újra kellett műteni…” Szerintem az ajánlás, ha van mögötte tapasztalat, az egyik legfontosabb alapja a választásnak.

Még egy fontos tanács. Ha magánellátást keresünk, előre határozzuk meg azokat a szempontokat, amelyek alapján dönteni fogunk, különben a legjobb orvos helyett a legszebb honlapot vásárló orvosnál fogjuk találni magunkat.

Persze ez lehet ugyanaz egy igényes orvosnál. Itt, ha nincs célunk, nagyon tud hatni a „üres” marketing a valós színvonal helyett. Leírni bármit le lehet, ami a páciensek számára hangzatos, de szakmailag teljesen noninformatív. („Ön és családja igényeinek megfelelően… meghitt környezet… szakmai igényesség, kompromisszum mentesség… nemcsak az orvosa leszünk… szeretnénk, ha minél kevesebbet látnánk… ugye elege van, hogy úgy bánnak önnel, mint…”)

És hogy helyette milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak? Például: Legyen-e az orvos specialista? Legyen-e kórházi vagy klinikai praxisa, aktív tevékenysége is? Mennyire számít nekünk a szakmai munkássága, címe? Megtalálható legyen-e egyéb fórumokon?

Azt tehát már tudjuk, hogy „szabad” az orvosválasztás. Azonban nehéz ezt a lehetőséget úgy felhasználni, hogy a választásunk eredményeképpen valóban jobb helyre kerüljünk, mint ahova amúgy kerülnénk. Ehhez most megtettük az első lépést, de egy része még hátra van…

A következő részben leírom, hogy ha már volt szerencsénk az első orvos-beteg találkozóhoz, hogyan értékeljük az ott tapasztaltakat, és hozzuk meg a végső döntést.