Az idő minden sebet begyógyít?

Minden normális ember utál várni. Szerencsére ezt a legtöbb szolgáltató felismerte, és már elviselhető a várakozási idő a bankokban, a mobil szolgáltatóknál, de még az állami hivatalok nagy részénél is. Szinte mindenhol javult a helyzet, pittyegnek a sorszámok. Kivéve az…, kivéve az orvosnál. Ott még sorszám sincs!

És hogy miért kell várni? Körülnéztem, hogy bővítsem az ismereteimet, és bizony nem hiába. Megtudtam, hogy azért kell várni, mert az orvos

• – a „csókosait” fogadja előre.
• – a „magánra” akarja átjátszani a betegeket. (Most akkor melyik?)
• – élvezi, hogy szívathatja a népet, visszaszólogathat, pökhendiskedhet.
• – kávézgat a nővérekkel.
• – szimplán egy pénzéhes…

Ha megtaláltad a válaszaidat, ne is olvass tovább, pár egészségügyi fórumra igencsak ráfér egy kis vérpezsdítés.

Ám ha nem akarunk igazságtalanok lenni az egészségüggyel, tegyünk fel két kérdést:

1. Milyen súlyú és felelősségű probléma megoldására várunk egy sebészet várójában ülve, és milyenre egy pénzügyi szolgáltatónál?
2. Ebben a problémában milyen képzettségű és szintű specialista fog segítséget nyújtani? Egy rövid átképzést kapott „ügyfeles”, vagy egy több évtizedes tapasztalattal bíró doktorált szakember?

Szóval nagyon dicséretes a szolgáltatók ügyfélközpontúsága, de ne hasonlítsuk az almát a körtéhez.

Ha egy kicsit igazságosabbak akarunk lenni, hasonlítsunk egy lakáshitel-felvételi procedúrát egy műtéti javaslat felállításához. Mennyi időt is kell várni egy lakáshitel elbírálására? A lakáshitelre nem, de a másik kérdésre tudom a választ. Még akkor és ott megszületik a döntés, hogy javasolt-e a műtét vagy sem. Ha meg sürgős is, a „folyósítás” sem vár sokáig. Persze lehet, hogy a délelőtt a „kutyáké lett”, de mi ez ahhoz képest, amit mondjuk egy bírósági ítéletre vagy egy beadvány elbírálására kell várni?

Na de ha csak a torkom fáj?! Miért kell akkor is annyit várni? Ez is jogos kérdés. De azért itt nem olyan vészes a helyzet.

A várakozás sok tényezőtől függ. Az egyik fontos kérdés, hogy hova megyünk és mikor. Ha a háziorvoshoz megyünk, valószínűleg emberi időben ellátásra kerülünk. Ha a sürgősségire (SBO) megyünk éjszaka, hogy csak nyűglődünk, nem akarunk holnap dolgozni, nagybetegek vagyunk, ápolgassanak egy kicsit… nagyon rossz helyet választottunk. Hacsak nem allergiás sokk miatt dagad a torkunk. Akkor a második legjobb választás az SBO, az első a mentő.

 Értem én. De még mindig kérdés: miért kell várni?

Akkor közelítsük meg a dolgot másképpen. Az orvos közgazdasági értelemben úgynevezett „szűkös jószág”, vagyis kevesebb van belőle, mint kéne. A „jószágon” személy szerint nem sértődök meg, sőt kifejezetten szemléletesnek találom a terhelésem leírására, amikor 24 órán keresztül állok, és talpalok, mint egy b@&# – szűkös jószág.

Általában, ha valamiből kevés van, akkor nő az ára, drágul. A több pénzért egyre több jószág mászik elő (túlórázik, másodállást vállal, be/visszavándorol stb.). A drágább ár miatt ugyanakkor az igénybevétel is lecsökken, racionalizálódik; beáll az egyensúly. (Ez a közgazdaságban a Marshall-kereszt metszéspontja). Ilyenkor már nem kell sorban állni a javakért, csak fizetni. De azt persze nem akarjuk/ják, hogy az egyébként ingyenesnek látszó orvosi ellátás költsége emelkedjen. Aki akarja, annak elérhető sok minden a magánellátás keretein belül mindkét oldalon.

 Megjegyzem, hogy azért a komolyabb problémák nem fizethetők zsebből (és nem is kell, hogy zsebből fizesse bárki), de a magánellátásról még bőven lesz mit mondanom.

 Az orvos azonban nemcsak szűkös jószág, hanem közjószág is. És mi jellemző a közjószágra? Közös lónak… túros a háta. Kevesen tudják, hogy itt a „túr” nem túrót jelent, hanem a jelentése: „túr”-os, azaz sebes, gennyes, feltört. Azaz a közjószágot elhanyagolják, túlhasználják, rosszabb esetben rongálják. Azért szerencsére nem mindenhol. Ahol olyan a környezet, vigyáznak rá, kímélik. Ez esetben viszont sorba kell érte állni.

 Két lehetőséget írtam le. Az egyik: rendesen menedzselni és finanszírozni az egészségügyet, részben a nyújtott teljesítmény, minőség alapján. (Hú, de közhelyes vagyok!)

A másik lehetőség, hogy kivárjuk a sort.

Van egy harmadik megoldás is. Az az, hogy az orvosok hivatástudatára hagyatkozunk, azaz hogy úgyis ellátnak tisztességesen. Igen, csak ez már benne van a rendszerben, részben ezért is működik még ilyen színvonalon az egészségügy.

A második részben megtudhatod, hogyan lehetsz „csókos” (ne akarj), hogy átjátszom-e a betegeket máshova, milyen személyiségzavarral küzdök, amit a betegeken töltök ki, és végül kávézok-e? Szóval hogyan érem el, hogy nálam ne kelljen várakozni.